Norvégiában jártunk

2013.május 11-18.

mail[1]

Nagy lehetőséget kapott májusban a magyar Comenius csapat. Bármennyire is Európa legdrágább országa, ezt bizony tapasztaltuk, 6 diáklánynak és 2 tanárnak adatott meg a lehetőség a részvételre, a Comenius program 4. munkatalálkozóját Norvégia szervezte.

A fogadó iskola Orkangerben található, Orkdal a régió neve, ha valaki utána szeretne nézni hol is található pontosan ez a település, egészen a nyugati parton keresse. 30 perc sétára voltunk csak az Orkdali fjordtól.

Errefelé éppen csak rügyeztek a fák és a repülőből a magasabb területeken még havas hegyeket is láttunk. Legalább némi ízelítőt kaptunk a tavaszból, otthon már egy ideje úgy is tombolt a nyár mindenféle átmenet nélkül.

Ha a település hangulatát szeretném átadni a kedves olvasónak, a következőket képzelje el: csönd és nyugalom, a levegő kristálytiszta, sirályok hallatják hangjukat fent a házak kéményéről. Sehol a nagyváros nyüzsgése, forgataga és ezzel járó minden negatívuma. A helyiek csendes mindennapjaikat élik. Sok a kerékpárral közlekedő és a túrázó.

mail[4]

Persze ez a nyugalom jelenthet befelé fordulást is, ami biztosa állítható, más mentalitásúak, mint mi vagyunk. Azt, hogy milyen egy norvég család élete, remélem, kiderül a lányok beszámolóiból, hiszen egy teljes hetet tölthettek el a fogadó családjaiknál. A lányok újra találkozhattak azokkal a norvég diáklányokkal, akiket Budapesten vendégül láttak. A viszontlátás nagyon örömteli volt. Ezt jó volt látni tanárként is. Sok időt töltöttek együtt a lányok, a délutáni munka után mindenki hazatért a családjához és együtt voltak másnap reggelig. A május 17-i norvég nemzeti ünnepet is együtt ünnepelték.

A munkatalálkozó első napján az Orkdali gimnáziummal ismerkedtünk, vizsgaidőszak kellős közepére csöppentük be, a végzős diákok három hétig búcsúznak az iskolától, ez bizony felfordította a norvég iskola megszokott életét is. Nekünk tetszett, különösen az a piros overáll, amit megkülönböztetésül hordtak éjjel-nappal, a kis városban piros kisbusszal furikáztak és szemmel láthatóan remekül szórakoztak. Minden bolondságot megtehettek, például Trondheim főterén magasodó szobor fejére baseball sapkát tettek és a nyakába egy sál is került. Vicces volt.

Tágas, modern iskola adott helyet a 4. munkatalálkozónak. Az iskola informatikailag nagyon jól felszerelt, ez volt talán a legfeltűnőbb különbség számomra. A diákok minden teremben a laptopjukat használták, ez teljesen természetes dolog számukra. Bérelhetik egész évre az iskolától, de nincs ám chat Facebookon keresztül az órákon, ezt korrektül kezelik.
Az újság szerkesztése a 4. számmal folytatódott. Megint összeültek a nemzetközi csoport újságírói és általuk választott téma alapján írtak, szerkesztettek.

A norvég találkozó egyben a projekt első évének értékelésével is foglalkozott. Külön szempontok alapján, mi koordinátor kollégák és a gyerekek is értékeltünk: mik voltak a pozitív és negatív pontok, milyen külső, tőlünk független események nehezítették meg a projekt menetét és végül a legfontosabb, milyen eredmények bizonyítják azt, hogy részt venni egy ilyen projektben remek dolog.

mail[3]

Hadd összegezzem a SWOT analízis eredményét:

Új kapcsolatok születtek, a gyerekek megismertek más kultúrákat, eltérő hagyományokat, értékeket. Gyakorolhatták a francia nyelvet és természetesen közvetítő nyelv volt az angol is, nem beszélve arról, hogy külön nemzetközi szótárt állíthatnának össze az egymástól tanult szavakból. Nem elképzelhetetlen, hogy ez a szótár is bekerül az újságunkba.

A fiatalok ízelítőt kaptak egymás életmódjáról, szórakozási formáiról. Rengeteg szuvenírt ajándékoztak egymásnak és őrizhetnek egy életen át.

Viszont nehezítette a munkát az, hogy a résztvevők eltérő nyelvi szinten álltak. De a közvetítő nyelvek használatával, azért ez a probléma mindig megoldódott.

Megemlítették a gyerekek a találkozók rövid idejét, persze tudjuk, a jóból sosem elég. Mire igazán összerázódott a társaság, már véget is ért a találkozó. Kiemelték a résztvevők, hogy családoknál lakni sokkal jobb, mint szállodában, még akkor is, ha a félénkebb diákoknak lehetnek nehézségeik a beilleszkedéssel.

Voltak tőlünk független események, amik megnehezítették az utazást. A reptéri irányító központ leállása lerövidítette egyesek számára a budapesti találkozót, vagy anyagi dolgok, Norvégia rendkívül drága ország, többe került az élet, mint amit a többi találkozókra költöttünk.

mail[2]

Végül, de talán a legfontosabb kérdést tettük fel:
Miért jó egy ilyen projekt, miért érdemes részt venni és aktív részese lenni felejthetetlen élményeknek?

Életre szóló barátságok születhetnek, megismerhettek és megszerethettek más népeket és kultúrájukat, talán egyszer, nem is sokára a felsőfokú tanulmányokat éppen abban az országban folytatjátok, amiről már vannak ismereteitek. Talán soha nem juthatnátok ki olyan országokba, ahová most egy európai nemzetközi projekt résztvevőjeként teljesen ingyen.

Üzenetem a következő: a lehetőség mindenkinek adott, aki szeretne elérni valamit és ezért meg is tesz mindent.

Milyenek a kamaszok a világ különböző pontjain? Hogyan látják az őket körülvevő világot? Mit tehetnek érte, hogy élhető legyen? Erről szól az újságunk. Élvezik, hogy alkotói lehetnek.

2013. május 20.
Szecseiné Fehér Andrea projekt koordinátor


Kertész Olga beszámolója (pdf)

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.