Spanyolország – 2014. február 08-14.

Egy szép, bár kicsit esős szombat reggel kezdődött az egész…

Délelőtt szállt fel az első gépünk, ami Frankfurtba repített minket. Lehetőségünk nyílt arra, hogy felfedezzük a repülőtér minden egyes kis rejtett zugát, ugyanis 4 órát várnunk kellett a Barcelonába tartó gépre. Lassan telt az idő, de igen mókásan sikerült eltöltenünk. J Este 6 óra környékén megérkeztünk Barcelonába, ahol Bruno és Anna (a spanyol csapat vezetői) már tárt karokkal vártak bennünket. Elvittek minket busszal a szállodába, majd elmentünk vacsorázni egy katalán étterembe.

Vasárnap reggeli után felfedező túrát tettünk a környéken, elmentünk a Picasso múzeumba is. Végül délután elérkezett a várva-várt találkozás a fogadó családokkal. Rendkívül vendégszeretőek és közvetlenek voltak velünk. Mindenki hazament a fogadójával, majd este összegyűltünk (gyerekek) és beültünk egy vendéglátóhelyre, tintahalat enni, kólát inni és persze megismerni egymást.

Hétfőn köszöntöttek minket az iskolában, volt egy külön terem, ahol minden tele volt ragasztva Comeniusos képekkel, emlékekkel, a spanyol csapat résztvevőinek fotóival. Az iskola igazgatója rövid beszéde után megnéztünk egy képekből összevágott kisvideót az eddigi találkozókról. A románok és a görögök ének-zene bemutatót tartottak, majd kis csapatokra osztva körbevezettek minket az ottani diákok az iskolában. A délelőtt spontán diszkóval végződött. Délután a suli udvarán töltöttük az időt, majd elkezdődött az „Our Musicians’ Workshop” egészen estig, ahol minden országnak mesélnie kellett egy saját zeneszerzőjéről. Mi Kodály Zoltánról beszéltünk.

A következő 2 napban bejártuk Barcelonát, megnéztük az összes nevezetességet, a Gaudí féle épületeket, a Sagrada Familia-t, felsétáltunk a Park Güell-hez, megannyi helyen jártunk. Esténként pedig, ha nem katalán táncot tanultunk, akkor karaokéztunk.

Csütörtökön elmentünk a Montserratra, megnéztük a kolostort és a bazilikát is. A hegyről leérve a Városháza felé vettük az irányt, ahol a polgármester fogadott bennünket. Ezek után, elvittek a tengerpartra, majd este minden nemzetnek elő kellett adnia a saját tradicionális táncát. Itt (is) hatalmas sikert aratott a magyar csapat. Mivel ez volt az utolsó közös esténk, éjfélig roptuk a táncparketten. J

A pénteki nap volt a legnehezebb. Az elválás… Egymás nyakába borulva zokogtunk. Senki nem akart hazamenni és senki nem akarta, hogy bárki is hazamenjen. Igazi „család” vált belőlünk.

Rendkívül összeszokott társaság lettünk, nagyon egyszerűen szót értettünk a másikkal és fantasztikus napokat töltöttünk el együtt. Rengeteget tanultunk a másik kultúrájáról, szokásairól. Nagyon sokat énekeltünk és táncoltunk, még városnézés közben is. Volt, hogy valaki elkezdett dúdolni valamit az utcán és a végén már az egész csapat énekelt. J Az egyetlen „negatívum” csak annyi volt, hogy a nagyon sűrű program miatt mindig rohantunk egyik helyről a másikra. De így visszagondolva nem is volt nagy baj, mert legalább sok mindent láthattunk Barcelonából.

Azóta is tartjuk a kapcsolatot egymás között, napi szinten beszélgetünk velük, és már izgatottan várjuk a következő találkozót, ami itt lesz nálunk, Budapesten.

Szabó Anna (11.b)


Tanári beszámoló

2014. február 08. és 14. között négy diákkal (Dézsi Barbara 11.b, Losonczy Csilla 11.a, Szabó Péter 8.a, Szabó Réka Anna 11.b) és három tanárral (Kovács Ilona, Laluk György, Hofmeisterné Kertész Annamária) indultunk útnak az angol Comenius project újabb találkozójára Barcelonába.

A katalán vendéglátóknak köszönhetően rendkívül tartalmas és izgalmas hétben lehetett részünk. A programok során nemcsak új barátokra tehettünk szert, de sokat megtudhattunk a katalán kultúráról is. A mindennapos városnéző túrákat szórakoztató esti programok tarkították. A gyerekek sokat tanulhattak egymás nemzeteinek híres zenészeiről, megismerhették (és ki is próbálhatták) egymás néptáncait, együtt énekelhették a 70-es és 80-as évek kultikus és jelenkorunk híres popszámait. Rendkívül jó hangulatban telt el az egy hét. Búcsúzáskor vendég és vendéglátó egyaránt zokogott, és csak az nyújtott némi vigaszt, hogy nem egészen egy hónap múlva sokukkal újra találkozhatunk, hiszen március 16-tól egy héten át Magyarország látja vendégül a projektben résztvevő másik hat ország küldötteit.

Hogy milyen mély nyomokat hagyott a gyerekekben a Barcelonában eltöltött néhány nap, elolvasható a gyerekek beszámolójában.

Hofmeisterné Kertész Annamária