Arta (Greece)

Több fotó a fenti képre kattintva érhető el!

Görögországban jártunk, avagy az utolsó találkozó

Emlékszem, teljes izgalommal szálltam ki május 3-án a Liszt Ferenc Repülőtér parkolójában az autóból és húztam magam után a bőröndömet, hogy elindulhassunk a napfényes Görögországba a Comenius program keretein belül. Kis hat fős csoportunk többi tagja már mind ott volt, én érkeztem utolsónak. Egyből indultunk is és sok jó tanács és ölelések közepette elbúcsúztuk a szüleinktől, hogy leadjuk a csomagjainkat és megkezdjük az utolsó tennivalókat a felszállás előtt. Szerencsétlenségünkre később indultunk a nem várt rossz idő miatt, de még ez sem szegte a kedvünket a következő pár nap eseményeitől.

Már benne voltunk a görög éjszakába, mikor leszálltunk az Istenek városában, Athénban. Igaz, akkor még nem sokat láttunk belőle. Hosszabb utat tettünk meg, míg metróval elértünk a hotelhez, de legalább kiismertük az ottani tömegközlekedés fortélyait, már az első napunkon! A szállónk egy barátságos kisutcában volt, nem messze a metrófeljárótól, így még az a veszély sem fenyegetett minket, hogy esetlegesen másnap nem találjuk meg azt. Már bőven belenyúltunk aszombatba, mikor végre lefeküdtünk, de nem bánta senki, hiszen tudtuk, hogy másnap egy igazi élményekkel teli városnézésben lesz részünk.

Nem is tévedtünk! Egy gyors reggeli után már kint is találtuk magunkat az Akropolisznál! Mikor ott álltunk megbizonyosodtunk róla: egy fénykép sem adhatja vissza azt a lenyűgöző látványt, amit akkor átéltünk! Éva néni vezetésével érdekesebbnél érdekesebb dolgokat tudtunk meg az adott látványosságokról, miközben ámultunk a nekünk már kánikulának számító hőségben. Minden apró lépés tökéletesen meg volt tervezve, hogy tényleg minél többet láthassunk Athénból. A kis utcák, a kis üzletek és a boldog fogadtatások, mikor beléptünk egy-egy kisebb bazárba, ahol ha megkérdezték, honnan jöttek? És azt válaszoltuk Magyarországról, egy pár magyar szóval is megleptek minket.  Persze, ha étteremben jártunk elsődleges volt, hogy gyrost vagy más görög nevezettességet együnk! Az esetünkben ez párunknál négy gyrost is jelentett csak az Athénban töltött idő során! Aznap vagy az egész várost bejártuk, amire volt időnk így vasárnapra, az indulás napjára mindössze az Akropolisz múzeum, a Parlament és a Nemzeti Kert maradt! Vasárnap reggel már találkoztunk mind a lengyel és a török csapattal, akik szintén a város bejárását tervezték a délelőtt folyamán, mielőtt útnak indultunk volna az öt órás busz útra Arta felé, együtt még a spanyol csapattal is. Az út hosszú volt, vagy csak annak tűnt. Ennek ellenére a mi kis magyar csapatunk teljesen elvolt. Énekeltünk, aludtunk, majd megint énekeltünk a másik három ország boldogságára. ☺ De mint minden út, egyszer ez is véget ér, így este, úgy tizenegy óra körül megérkeztünk Artába, ahol a családok vártak ránk.

Az első napunkon busszal vittek át egy pár embert a központtól kb. húsz percre lévő zeneiskolába, ahol hatalmas fogadtatásban volt részünk. Először is üdvözlésképpen zenéltek, majd görög néptánccal kedveskedtek nekünk. Mindez után pedig külön-külön országonként üdvözöltek minket és megkaptuk a névjegykártyáinkat, majd megkezdődött az Utazó Bőrönd felbontása. Minden ország egyesével vonult ki és mutatta be az elhelyezett tárgyakat, majd a görög tanulók egy kisebb koncerttel leptek meg bennünket, ahol többek között a Comenius himnuszt is előadták. Ezek után körbe vezettek bennünket az iskola épületében, ami meglepően kicsi volt és több külön álló, de egymáshoz közeli épületben helyezkedett el. Itt minden ország kapott egy termet, amit az adott osztály feldíszített és étellel, itallal fogadtak minket, miközben hol bemutatkoztunk, hol pedig egymást tanítottuk. Érdekes volt látni, hogy a mi egyes esetekben közel harmincfős osztályainkkal ellentétben ott mindössze, ha tizenöt gyermek együtt volt.  A nap további részében az országok által beküldött egy-egy dalokat tanultuk. Minket a Tavaszi szél c. dal képviselt, amit a többi ország a mi segítségünkkel tanult meg. De nem csak a mi esetünkben volt ez így, hiszen minden ország dala precízen ki lett dolgozva, hogy a kiejtés és a hangzás is a helyén legyen. Az aznap esténken pedig az iskola által rendezett koncertre voltunk hivatalosak.

A második Artában töltött napunkon kirándulni indultunk Pargába, ami maga volt a tengerparti paradicsom számunkra. Közvetlenül a gyönyörű és tiszta tengerben állhattunk, miközben feladatot is kaptunk, melyet csapatban kellett megoldanunk. Kövekből és homokból kellett megformáznunk, amit a program jelent számunkra. Minden alkotást lefényképeztek, miközben a magyarság elsőként vetette meg a lábát a vízben! ☺ Pargában emléklapot és egy képet is kaptunk a polgármester jóvoltából, majd kisebb szabadidőt kaptunk, hogy magunk között is felfedezhessük a kisebb szuvenír boltokat. Mindezek után közös ebédre indultunk, ahol sokat beszélgettünk és még jobban összeszokott a társaságunk. Itt is táncoltunk egy rövidebb ideig, majd visszamentünk a koncert helyszínére, hogy tovább gyakoroljuk a dalokat az esedékes szerda esti koncertre, amit a szülők számára készültünk előadni.

Szerdai napunkon egy szintén tengerrel körülvett különleges helyre kirándultunk: Ambrakikos-ba. Itt már nem csak táncolták, de kifejezetten tanították a táncukat, amit addig élvezhettünk, míg tovább nem kellett mennünk, mert közben ebédidő lett. A továbbiakban a török csapat segítségeként Panni és Orsi interjúkat készítettek a diákokkal és a tanárokkal, miközben hozzánk is odajöttek kérdéseket feltenni. A délután további részében gőzerővel próbáltunk az esti koncertre, ami miatt kissé izgatottak voltunk, de teljesen jó előadás kerekedett belőle a végére. A műsor helyszíne az artai vár volt, ahol nagyobb emléktáblákkal emlékeztek meg a korábbi találkozókról, fényképekkel, szövegekkel. Az előadást a mi dalunk nyitotta, mely előtt kisebb beszédet kellett tartanunk egy adott személyről (nekünk Petőfi Sándorról) a saját és persze angol nyelven.

Az utolsó napunkon Artában néztünk körbe. A hosszú séta közben megnéztük a nevezetes hidat és a helytörténeti múzeumot is, miközben koncertekkel szórakoztattak minket a diákok. Ebédre meg rántott húst kaptunk, aminek felettébb örültünk már a lányokkal, hiszen ilyen utazások alkalmával az első étel, amit otthon kér az ember az egy szelet rántott hús! ☺ A továbbiakban szabad programot kaptuk a maradék délutánra, majd egy kis készülődés után elindultunk a búcsúvacsora helyszínére. Sötét utakon mentünk keresztül autóval, míg végül egy hatalmas helyre érkeztünk, amitől szóhoz sem tudtam jutni először (és mint kiderült később, nem én voltam az egyetlen, aki így reagált). A hatalmas fényűzés azoknak, akik nem tudták, hogy mi is van ott tulajdonképpen, akár egy esküvőnek is betudható volt, hiszen minden adott volt: remek élőzene, remek társaság. Biztosra veszem, hogy senki nem fogja elfelejteni azt az estét, aki ott volt! A tanárok éneke feledhetetlen, mint ahogy a román Teodora előadása is. Mindeközben persze ettünk is és két szülinapost is felköszöntöttünk! Nem sokkal éjfél után pedig egy játékot játszottunk. Mindenki kapott a hátára egy papírlapot, így mindenki írhatott a másik hátára egy-egy rövidke üzenetet. Könnyek és ölelések közepette búcsúztunk aznap este a román csapattól és további azon emberektől, akikkel tudtuk, hogy másnap, mikor indul a buszunk nem fogunk találkozni.

A hazafele út sokkal gyorsabban eltelt, mint az oda út. Mindenféle fennakadás nélkül jutottunk el Athénba, majd búcsúztunk el a lengyel és spanyol csapattól, és indultunk tovább Budapestre, hogy újra otthon lehessünk.

Fűtő Zsófi

 


Tanári beszámoló

A szokásos izgalommal készülődtünk Comenius projektünk hetedik találkozójára – de ez egyben sajnos a záró találkozót is jelentette. Arta városának zeneiskolája fogadta az olasz, török, román, lengyel, katalán és magyar csapatot.

A zeneiskola igazán megmutatta, mit tud: mindenütt a zene, zene és még egyszer a zene vett körbe minket: zenés-táncos felvonulással értünk az iskolába az első nap, szenzációs koncertet hallottunk az első este, amely bármely színpadon megállta volna a helyét, és a városnézés során is minden nevezetességnél különböző stílusú zenét játszottak a diákok. Még a tengerparti „homokművészeti” alkotások is a kiköltöztetett ütős zenekar játéka mellett készültek. Sok-sok próbán készültek a vendég diákok és a görög házigazdák az utolsó nagy koncertre. Ez a várban volt, gyönyörű tavaszi estén. Minden országból elénekeltek a diákok egy dalt, kísérettel, eredeti nyelven, és egy-egy költő vagy híres ember idézetét is tolmácsolták eredeti és angol nyelven. Katartikus élmény volt!

A magyar csapat elkészített egy Daloskönyvet az év során egymásnak küldött téli és tavaszi dalok anyagaiból. Nagyon elegáns könyv született, amit az utolsó esti búcsúvacsorán adtunk át az országok képviselőinek. Reméljük, a tetszetős könyvet szívesen forgatják majd sok éven át, sőt felhasználják kulturális vagy zenei tanulmányaikhoz.

Fantasztikus szervezésű volt a találkozó, nagyon jól éreztük magunkat és nagyon nehezen búcsúztunk egymástól. El sem akartuk-akarjuk hinni, hogy vége a két éves projektnek.

Meszéna Éva, projektkoordinátor