Izmir (Turkey)

IZMIR (2013.02.24 – 2013.03.02)


The English reports about the project:

The Hungarian report about our trip in Izmir – teachers report

At first we have to say thank you for the Turkish team for this fantastic organisation and the programmes.

 We were absolutely lucky with the hostng families. They were kind, careful and looked after our students as they had been a member of their families. Families were open and flexible and organised extra programme for the kids in their free time. Our students learnt a lot about the way of life in Turkey and it was interesting to see how life is going in a muslim country.

The programmes were well prepared, everything was well organised and punctual. We enjoyed the trips and the sightseeings. With the tours we had a chance to get to know the ancient culture of Turkey, that we had learnt before during our history lessons.

Another strong point of the meeting in Turkey was the way how and where the meals were served for us. These meals were amazing.

The introduction of the school was interesting for us, but we could have learnt more about the educational system of Turkey.We were looking forward to the programmes in connection with the project. We hoped for more work, but the idea of creating the chorus of the anthem was great. The only thing that we found less successful was the introduction of our national and traditional musical instruments.

On the whole we think the meeting achived its goal. The students had opportunities to use English for communicating and to learn Turkish to improve their skills. They met cultural differences but learning and tolerating them is one of the aim of this project.

Nóra Kertész

You look like a Turkish girl! – I heard this a lot during our week in Izmir.
We were greeted by a wonderful, sunny afternoon, when landing in Izmir on Sunday. The weather was mostly pleasant, so we could charge ourselves up with plenty of D vitamin. The organizators really impressed us with all the amazing programmes and activities, not allowing us to get bored, not even for a minute. We visited Efes, Siringe, Pergamon and of course the beautiful city of Izmir. We learned a lot about Turkish culture, but found ourselves really surprised, because despite the fact, that Izmir is located in the Asian part of Turkey, the atmosphere is quite western. Although there usually was no common language, the people on the street were really nice and friendly, and did everything, to help three Hungarian girls, lost in the bazaar, find the mosque or Izmir’s symbol, the famous Clocktower. Our host families overwhelmed us with their kind hospitality, exciting meals and many-many gifts. The students from the seven countries got along really well, forming a really good team. We used every night after the programmes doing something together, in order to lengthen the time spent with each other. On the day of our departure our hosts even accompanied us until the airport, multiplying the number of tearful moments. Of course the experience is unforgettable, but the true and life-long friendships we made here are the most valuable souvenirs of this trip. We left Izmir with the hopes of returning and reunion.

Nikolett Ofella

The second meeting in this project was in Izmir, on the asian part of  Turkey. I was excited and a little bit nervous as well but as soon as I met my host family, I relieved. They welcomed me with a hug and my partner and I could talk immediately. Of course, there were communication problems but it doesn’t matter because we had a wonderful time there.
Funny stories happened, like I tasted something raw on my first day; we were at picturesque historical places and we went to shopping to the Old Bazar where all the sellers were kind and they said „Szervusz, köszönöm, Puskás” as soon as they heard we’re Hungarians. I’m lucky that I could visit this culturally different country, I could taste special but really delicious (and spicy) foods and I could make new friendships with students from different countries and maybe, some of them can be had forever. I think I don’t have to say: this one-week trip is unforgettable for me.

Petra Jurkinya

Dear Izmir,
Thank you for this wonderful week, what I could spend in Turkey, and to meet people from different countries.
Furthermore thank you for that you showed, there is life outside of Europe, and whenever I can go back, when I want a bit of spicy food, wildly drivers, maybe the shouting sellers or when I want to dictate the prices.
I loved being there, Izmir, in your heart, because by this, you and everybody else moved in in my heart too.
I am grateful, because I saw your beautiful landscapes, I waved to your kind residents (who are usually rewarded by a smile) and I could know your culture (which, I admit, was a pleasant disappointment filled with laughing, fear and joy).
At least, I thank for the Turks, because they accomodated, accepted, liked, loved, thought me special, measured with kind glances, laughed with me and most of all they are waiting me to return.
You are wonderful Izmir, I love you! ♥
Love,
Petra Jurkinya

Magyar beszámolók a projektről


Kertész Nóra

Úgy nézel ki mint egy török lány! – ezt jópárszor hallottam az Izmirben eltöltött egy hét alatt. Csodálatos délutáni napsütés fogadott minket, amikor vasárnap leszálltunk. Az időjárás egy nap kivételével kellemesen tavaszias volt, jó nagy adag D vitamint sikerült feltankolnunk. A törökök nagyon kitettek magukért fergeteges programokkal készültek, így egy percig sem unatkoztunk. Voltunk Efesben, Siringében, Pergamonban és természetesen Izmirt is bejártuk. Sokat megismertünk a török kultúrából, de csak elméleti szinten, ugyanis annak ellenére, hogy Izmir Törökország ázsiai részéhez tartozik az emberek kifejezetten nyugatiasak, még – számításaink ellenére – fejkendőt sem kellett kötnünk! Habár a közös nyelv gyakran hiányzott, az emberek nagyon kedvesek, segítőkészek, kézzel-lábbal mutogatnak, csak hogy segítsenek három, a bazárban eltévedt magyar lánynak eljutni a mecsetig, vagy éppen Izmir jelképéig, az óratoronyig. Fogadócsaládjaink meleg vendégszeretettel, sok-sok izgalmas étellel és tömérdek ajándékkal árasztottak el minket. A hét országból összegyűlt diákokból jó kis csapat kovácsolódott össze, és egyik este sem hagytuk ki a szervezett programok utáni teázást vagy sétát – így is meghosszabbítva az együtt töltött időt. Távozásunkkor a fogadóbarátaink egészen a reptérig kísértek, ezzel gyarapítva a könnyes búcsúpillanatokat. Bár az élmények felejthetetlenek, a legértékesebbek és legmaradandóbbak a szoros, életre szóló barátságok, amiket itt kötöttünk. A visszatérés és viszontlátás tudatában néztük a távolodó várost a repülőgép ablakából.

Ofella Nikolett

Az angol Comenius projekt második utazására a Törökország ázsiai részén fekvő Izmirben került sor. Az itthon töltött utolsó éjszakán és a pakoláskor érzett izgatottság természetesen egy kis idegességgel keveredett, de amint megérkeztünk és találkoztam a fogadó-családommal, ez az érzés köddé vált. Azonnali öleléssel, egy-egy puszival köszöntöttek, a partneremmel pedig rögtön tudtunk beszélgetni. Kommunikációs problémák persze adódtak, de ezek elhanyagolhatóak a megannyi csodálatos pillanat mellett, amit ott átéltem.
Történtek vicces esetek, mint például első nap véletlenül nyersen kóstoltam meg egy ételt; jártunk szebbnél szebb történelmi helyeken meg persze a régi nagy bazárban is, ahol az árusok örömmel fogadtak és rögtön rávágták, hogy „Szervusz, köszönöm, Puskás”, mikor megtudták, hogy magyarok vagyunk. Egy teljesen más kultúrát volt szerencsém megismerni, különleges, de annál finomabb (és csípősebb) ételeket kóstolhattam meg, különféle nemzetek diákjaival kötöttem barátságot, melyekből olyanok is vannak, melyek talán örökre fennmaradhatnak. Egy biztos, de talán mondanom sem kell: ez az egy hét számomra felejthetetlen marad.

Jurkinya Petra

Kedves Izmir! :)
Köszönöm ezt a csodálatos hetet, amit Törökországban tölthettem, és hogy megismerhettem embereket különböző országokból.
Továbbá köszönöm azt, hogy megmutattad, Európán kívül is van élet, és bármikor visszamehetek, amikor csak kedvem van egy kis csípős ételre, vadul vezető kocsisokra, netalántán az ordítozó árusokra vagy arra, hogy az árat én szabjam meg.
Szerettem ott lenni, Izmir, a szívedben, mert ez által mindenki más és te is az én szívembe költöztél.
Hálás vagyok, mert láthattam a csodálatos tájaidat, integethettem a kedves lakóidnak (akik általában ezt egy mosollyal díjazták) és, hogy megismerhettem a kultúrádat (ami bevallom kellemes csalódás volt tele nevetéssel, félelemmel és jókedvvel).
Utolsó sorban köszönöm a törököknek, amiért befogadtak, elfogadtak, kedveltek, szerettek, különlegesnek hittek, kedves tekintetekkel mértek végig, velem nevettek és legfőképpen, hogy visszavárnak.
Csodálatos vagy Izmir, imádlak! ♥
Szeretettel:
Jurkinya Petra


Selam!
(A képekre klikkelve betölthetők a galériák!)

Próbáljuk meg személyesebbé tenni ezt az idegen nyelvet… Segítsen ebben egy kis gyűjtemény, amiben olyan török és magyar szavak vannak, amelynek kiejtése és jelentése közel áll egymáshoz: alma-elma (kiejtés: elma), balta-balta (kiejtés: balta), bicska-biçak (kiejtés: bicsak), csizma-çizme (kiejtés: csizme), káposzta-kapuska (kiejtés: kapuszka), kicsi-küçük (kiejtés: kücsük), minibusz-minibüs (kiejtés: minibüsz), pamut-pamuk (kiejtés: pamuk), papucs-pabuç (kiejtés: pabucs)…

Törökország! – Ázsiát és Európát összekötő híd, a civilizáció egyik bölcsője.

A legtöbb török számára ősi országuk modern változata a Török Köztársaság  1923-as megalakításával kezdődik, amelynek megalkotója Mustafa Kemal – ismertebb nevén Atatürk –, egy magas kitüntetésekkel rendelkező, egykori katonatiszt, aki Törökország első elnöke lett.
Atatürk központi alakja a modern Törökország fejlődésének. Reformjai olyan útra helyezték országát, ami inkább európaivá mint ázsiaivá tette, és személyének jelentősége a török nemzet tudatában alig halványult a halála óta eltelt időszakban. Képét mindenhol megtaláljuk, majdnem minden főteret az ő szobra díszíti. Az iskolában is lépten-nyomon az Ő arcképébe botlottunk, még medál formájában is lehet tisztelegni Őnagysága előtt. :)

A kultúracsere hatását mindenhol élvezhetjük Törökországban. Mindenütt találhatók európai szintű szálláshelyek, látványosságok, kiépített turista attrakciók. Egyszóval egészen Európában érezhetjük magunkat. Persze ha nem sajnáljuk a fáradságot, akkor egy pillanat alatt le lehet ám itt merülni mélyen Ázsiába is, de hát ez az ország a határ.

Országba lépésünkkor vízumot kellett váltanunk. Már a reptéren megismerkedtünk a nyilvános illemhelyekkel: Bay felirata jelöli a férfiakat, Bayan a nőket. Volt itt minden: régimódi – “pottyantós” illemhelyek, de szerencsére mindenhol találtunk modern vízöblítéses vécéket is.

Ott tartózkodásunk alatt végig két busz állt rendelkezésünkre, egy a diákokat szállította és egy külön busz a tanárokat. Már a buszon, a reptérről a városba megismerkedhettünk a török zenével, mely mélyen gyökerezik a történelemben és a hagyományokban. A török zene a régi és új kultúra vibráló mozaikja, a stílusok eklektikus keveréke.

Egész Izmirben naponta ötször egy kántálást hallhatunk a hangszórókból, amelyeket magasan a város minaretjeibe helyeznek, hogy imára szólítsa a hívőket.
Izmir Törökország Égei-tengeri vidékén helyezkedik el. Itt keltek életre Homérosz legendái és hősei. Törökország lakosságának durván egyharmada él ezen a területen, mivel itt általában magasabbak a jövedelmek és nyugatiasabb az életmód, mint az ország többi részén.
Csodálatos hely ez az Izmir. Itt megtalálható minden. Régi, muzulmán, keresztény, modern …
Évszázadokig Szmirnaként (ami talán az itt honos mirhacserjékről kapta a nevét) ismerték szerte a világban, mint megtudtuk Homérosz szülőhelye, Törökország harmadik legnagyobb városa, innen indultak útra Európa felé a keleti csemegékkel megrakott hajók is. A település számtalan súlyos földrengést szenvedett el.

A városban érdemesnek tartják megtekinteni a római agórát. Az agóra a római kori Szmirna központi piacának jelenlegi maradványai körülbelül az i.sz. 2. sz.-ból származnak. Ugyan nem volt a program része, de hazaindulásunk napján még elszaladtunk megnézni. Kár lett volna úgy elbúcsúzni Izmirtől, hogy kihagyjuk ezt a látványosságot. Ezen a helyen számos szép korinthoszi oszlop áll, amelyeknek még mindig igen jó állapotban vannak az oszlopfői is, valamint több boltív és egy bazilika részlete adja meg egy római város hangulatát. Igaz renoválás miatt nem volt különösebben élvezhető, de “kipipáltuk”. Az agórától hazafelé nem a megszokott turistaútvonalon mentünk vissza a szállásunkra, hanem betévedtünk egy török lakónegyed “sűrűjébe”. Volt itt minden, csodálkozó török férfi, bátor török férfi, teázó/sziesztázó férfi, kereskedő férfi a lényeg, hogy mind férfi. Egy angolul kimondottan jól beszélő, kedves, de igen ritkás fogazatú úriember még mesélt is egy épületről. Ez a kis kitérőnk csodálatos befejezése volt egyhetes utunknak.

Izmir egyik legkülönlegesebb látnivalói közé tartozik a Kemeralti (bazár). Sokan elveszhetnek a bazár óriási kínálatában,  a bőráruk, az ékszerek, a kerámiák, a fűszerek és természetesen a kézzel szőtt szőnyegek tömkelegében. A bazárban szemrebbenés nélkül kell alkudni! Meg is lepődnek az árusok egyébként, ha az első, általuk mondott árra valaki gyanútlanul rábólint. Ez az összeg ugyanis akár a normál ár ötszöröse is lehet. Az árusok legtöbbje imádja ezt a játékot.
Izmir óvárosa Konak, innen az óratorony neve: Konaki óratorony. 1901-ben épült, amely Izmir jelképe. Ez egyike volt az 58, oszmán korszakban épült óratoronynak, amivel a törököket az európai pontosságra próbálták szoktatni. Díszes épülete erős ellentétben van a mellette meghúzódó aprócska Konak-dzsámi kimondott egyszerűségével.
Itt kisebb ijedelemben volt részünk, mert a kellemetlen esős időben és a bazár útvesztőiben a lányoknak nem sikerült a megbeszélt időre a találkahelyre érniük.

Voltunk mecsetben is. Természetesen figyeltünk arra, hogy elkerüljük az imaidőt, az imaterembe lépés előtt levettük a cipőnket (sajnos már itt is egy zárható kis rekeszbe kellett elhelyezni a cipőket, pedig régen ez sem így volt), térdünket és vállunkat betakartuk (ez mondjuk a hűvös, esős idő miatt nem volt probléma), vittünk fejkendőket, de nem kellett az imateremben használjuk. A mecset imaterme a tér felemelő érzetét kelti a látogatókban. Az iszlám tiltja az élőlények ábrázolását a mecsetekben, emiatt sehol sem láthattunk szobrokat vagy figuratív ábrázolást. A férfiak és a nők külön imádkoznak. A nők gyakran függönnyel elkerített részen vagy karzaton tartózkodnak.
A látogatóknak tanácsos elkerülni a hét legfontosabb istentiszteletét, a pénteken 13 órakor tartott prédikációt. Nekünk nem sikerült. A szabad programunk alkalmával éppen arra az időre beszéltünk meg ebédidőt a lányokkal. Megtapasztaltuk, hogy miért tanácsolja elkerülni az útikönyv ezt az imaidőt. A bazár utcái járhatatlanok lesznek, mindenütt saját szőnyegén térdelő, imádkozó, hajladozó férfiak sokaságával találkoztunk. Itt is késtünk. Itt nekünk sem sikerült hozni az európai pontosságot. :)

Voltunk Atatürk családjának egy házában.

Az iskola egy igazi török negyed kellős közepén volt. Olívabogyó árus, halárus, minden volt az iskola utcájában. Leginkább az volt emlékezetes, amikor az iskolában elkezdődött a szünet. Szinte úgy éreztük magunkat, mint egy állatkertben. Tömegesen jöttek, csodáltak, bemutatkoztak, mutogattak… Mivel  kb. 1400 diák jár abba az iskolába, így van délelőtti és délutáni “műszak” is.

Két kirándulós napot is szerveztek.
Mindkét napon kedvezett az időjárás. Kirándulásaink alatt külön idegenvezetője volt a diákoknak, és a tanároknak.

Első utunk alkalmával meglátogattuk Szűz Mária házát, ahol Mária utolsó éveit töltötte (itt feltűzhettük a kívánságfalra a titkos kívánságainkat, merthogy állítólag teljesülnek a kívánságok), illetve reméltük , hogy megnézzük a Szent János Bazilika romjait, ahol az evangélium íródott, valamint Szent János síremlékét. Sajnos az utóbbi kettőre nem került sor, de Ephesos  antik romvárosának csodálatos Celsus könyvtára (Alexandria után ez volt a 2. legnagyobb könyvtár a világon), a színház akusztikájának megtapasztalására meghallgatott “O sole mio!” dal az egyik olasz és román tanárnő előadásában feledtette a Szent János bazilikát és a síremléket. A buszból megcsodálhattuk a világ hét csodájához tartozó Artemisz-templom maradványait .(Egy ókori görög templom volt, amelyet Artemisz istennőnek ajánlottak fel. Kr. e. 356. július 21-én a templom teljesen elpusztult egyetlen éjszaka alatt. Egy Hérosztratosz nevű ember gyújtotta fel a templomot és a tűzben lelte ő maga is halálát.
A monda szerint a templom leégésének az éjszakáján született Nagy Sándor. Plutarkhosz
szellemesen megjegyezte, hogy valószínűleg azért égett le a templom, mert Artemisz túlságosan el volt foglalva az új hadvezér születésével és nem figyelt a templomára.)

Mint ahogy a görög történetíró, Hérodotosz mondta: “Láttam Babilon város falait, láttam Zeusz olümpiai szobrát, a rhódoszi kolosszust, a hatalmas egyiptomi piramist, és Mauszólosz halikarnasszoszi síremlékét. De amikor megpillantottam a felhők közé nyúló epheszoszi templomot, mindez elhalványult mellette.
Hová lett hát a templom? És hová Ephesos, valaha a világ második legnagyobb városa?

A nyugati világ egyik legnagyobb romvárosa Ephesos. Itt először egy görög város épült, kb. i.e. 1000-ben, és hamarosan mint Cybele, az anatóliai anyaistennő híveinek központja lett híres. A ma látható várost az i.e. 4. sz.-ban Nagy Sándor utóda, Lüszimakhosz alapította, de a rómaiak alatt vált Ephesos az Égei-tenger fő kikötőjévé. A legtöbb fennmaradt épület ebből az időből származik.
Ahogy a kikötő elkezdett iszaposodni, a város is hanyatlott, de a kereszténység elterjesztésében fontos szerepet játszott. Állítólag Szűz Mária a közelben töltötte utolsó napjait, Szent János pedig Patmosz szigetéről jött ide őt ápolni.

Celsus könyvtár: 1. sz. 114-117 között építették. Az épületet először a gótok, majd egy földrengés rombolta le 1000-ben. Fénykorában 12 000 tekercset tartalmazott .

Színház: A Pion-hegy oldalába vájták a színházat a hellenisztikus időkben, majd a rómaiak felújították, ami közel 25 ezer fő befogadására alkalmas.

Hadrianus temploma: Hadrianusz i.sz. 123-as látogatása tiszteletére emelték, a homlokzat márvány reliefjei mitikus isteneket és istennőket ábrázolnak.

Herkules kapu: A Curetes út bejáratánál lévő Herkules kapu nevét két reliefről kapta, amelyek Herkulest oroszlánbőrbe bújva ábrázolják. A Curetes úton polgári előkelősségek szobrai sorakoztak.

Oszlopsoros utca: Jón és korinthoszi oszlopok szegélyezték az utcát, amely Varius fürdőjétől Domitianus templomáig futott.

Bejárva Ephesost, emlékezhettünk arra, hogy az ember milyen csodákat képes alkotni.
Innen hazafelé ellátogattunk a török Szentendrére, Törökország bor kézművesség falujába, Sirincebe.  Csodálatos zárása volt ennek a nagyszerű napnak.

Második utazási napunkon az ókori emlékekben gazdag Bergama (Pergamon) antik városába látogattunk.
A modern Bergama fölötti domb tetejére épült Pergamon nagyszerű akropolisza.

Trajánusz temploma: Fehér márványból épült és II. Hadrianus (i.sz. 117-138) uralkodása idején készült el.

A könyvtár romjai: Úgy hírlik, hogy 200.000 pergamentekercs volt itt egykor, és sok minden a rivális alexandriai könyvtárba került, mint Marcus Antonius nászajándéka.

Zeusz-oltár: Pergamon egyik legnagyobb templomában az első kő reliefeket az 1870-es években találták meg. Az oltárt a berlini Pergamon Múzeumban építették fel.

Felső agora: Az agora (piactér) közvetlenül a Zeusz-oltár alatt fekszik. Innét rámpa vezet fel a fő városkapuhoz.

Színház: Az i.e. 3 évszázadban épült színházban 80 széksor volt és mintegy 10.000 néző fért el benne. A székek andezitből készültek, a királyi páholy, az alsóbb részen, márványból készült.

Muszáj pár szót szólnunk a török konyháról is. Érdemes tudni, hogy általában mindig valamilyen előétellel kezdik a főétkezéseket, amit mezesnek neveznek. Ez az előétel többféle lehet: töltött szőlőlevelek, zöldségek, sajtok, esetleg grillezett halfalatok. Ezt követi maga a főétel, amelyek közül a legismertebb és talán legfinomabb a kebab, amely készülhet többféle húsból is.
Az étkezések végén pedig mindig dőzsöltünk a fenséges desszertek rengetegében: bár nagyon édes szinte mindegyik édességük a sok méznek, mandulának és cukornak köszönhetően, mégis vétek lett volna kihagyni ezeket a különlegességeket. Majd otthon fogyókúrázunk! – volt a jelszó. :) Felfedeztünk egy édességes boltot. Azt hittem nincs jobb egy jó cipős üzletnél. Tévedtünk. Minden esti utunk valamilyen csoda folytán abban az édességboltban végződött.
Hogy mindehhez mit ihattunk? A török kávé és tea világhírű. Az ayran nevű, sós joghurtital nem nyerte el mindenki tetszését a megszokott ízvilágtól való eltérése miatt.
Törökország nemzeti itala a raki, amelyet szőlőből készítenek, és ánizzsal ízesítik. Az erős italt jeges hideg vízzel szervírozzák általában. Népszerű alkohol még a bor, bár az a jelszó, hogy elsősorban a külföldiek körében közkedvelt, mivel a vallásos muszlim ember nem iszik alkoholt. Na persze! Este, amikor Allah lehunyja szemét, azért ők is elfogyasztanak egy-egy kupicával.
Egy említést megérdemelnek a gyümölcslevek, amelyeket frissen facsarnak, és emiatt nagyon intenzív az ízük.

Valóban igaz, hogy a török vendégszeretet messze földön híres. A muszlimok többsége kedves, békés, tisztelettudó ember, akinek ugyanazok az értékek fontosak, mint számunkra.

Legyünk hát nyitottak, barátkozzunk, semmiképp se nézzük le őket, és igazi barátságokkal a szívünkben térhetünk haza a törökországi utazásról. Mint ahogy velünk is történt.

Törökországot látni kell!

Szőcs Melinda