Az iskola tervrajza: földszínt, I. emelet, II. emelet

Vajdafy tevékenységének eredményeképpen a századfordulóra megduplázódott a tanulólétszám, további helységekre lett szükség. Már 1896-tól a főváros foglalkozott a telekvásárlás kérdésével az iskola kibővítéséhez. 1901-ben vásárolják meg az Erkel utca 10.sz. teleken álló épületet Melly Bélánétól 140 000 koronáért. 1092-ben kerül sor a megvásárolt ház átalakítására: a két épületet egy összekötő erkéllyel nyitották egybe, majd pedig az iskola épületéből az igazgató lakást és az irodát áthelyezték az Erkel utcai épületbe, ahol tantestületi szobát és tanszertárat is kialakítottak. A fennmaradó épületrészben kisdedóvót hoztak létre.

Így az iskolában további három tantermet sikerült a felszabadult helységekből kialakítani, így már 20 tanterem állt rendelkezésre a 20 osztálynak, meg lehetett szüntetni a váltakozó tanítást.

Az épület külső tatarozását három év múlva, az 1905/06-os tanévben végezték el.

A kibővített épületben 1902-től 323 diákkal sokszorosító iparostanonc-iskolát[hoztak létre, amelynek igazgatója Nagy Lajos lett 1904-től az elemi iskola igazgatója is. Három „tanfok”-kal 11 osztállyal és 14 tanárral (részben az elemi iskola tanárai) indult az oktatás. Elsősorban nyomdász, betűszedő, gépmester, öntő, vésnök, fényképész szakmák tanoncait képezték. A fiú iparostanonc iskola 1906-ban kibővül általános profillal is (általános és sokszorosító iparostanonc-iskola), 1914-ben pedig réz- és bronzöntő szakiránnyal is. Az 1907/08-as tanévtől pedig 87 fővel háztartási ismétlőiskola indult lányoknak. A fiú iparostanonc-iskola 1931/32-es tanévben még bizonyosan működött az épületben, valószínűsíthető, hogy 1933-ban megszüntetik (iratanyaga ekkor kerül be a fővárosi levéltárba).

Az első világháború következtében az 1914/15-ös tanév október 1-én kezdődött és hamarabb is fejeződött be. Az iskolaépületeket közcélokra vették igénybe, katonaságot szállásoltak be, így a Bakáts-téri iskola épületét is. Ők a tanév első hónapját a Lónyay utcai iskola épületében töltötték, majd novemberben visszaköltözhettek saját iskolájukba. Az iskola pedagógusait sem kerülhette el a háború szele. A tanítónők a hadikórházakban végeztek karitatív munkát a tanítás mellett, a férfitanárok egy részének bevonulása miatt három osztályt kellett megszüntetni illetve összevonni. Bevonult Máté János igazgatóhelyettes, Bártfai János, Ferenczy József, Klasz Adolf, Oszlári Béla, Somló Béla az elemi iskola tanárai közül valamint Pollák Aurél az iparostanonc-iskola tanára. Többük a háború első évében a Telep utcai hadikórházban teljesítettek szolgálatot, vagy a Vöröskeresztnél haditudósítóként dolgozott, de voltak akik már az elso évben megjárták a frontvonalakat.

Az 1918/19-es évek eseményei érintették az iskolát is. 1919-ben Nagy Lajos igazgató urat a tanácsköztársaság idején menesztik állásából, majd a 1919 őszétől 1921-ben történt nyugdíjazásáig vezette az iskolát.

Az iskola történetének következő évtizedeiről alig maradt fenn adat. 1928-33 között új igazgató kerül az iskola élére, Zoufaly Emil, akinek szembe kellett néznie a tanulólétszám csökkenésével (a kerületben ekkor már 13 iskola működött), a gazdasági világválság hatásával. 1933-ban a főváros gazdaságossági okokból átszervezte iskoláit. Ekkor, az épület kihasználtságát növelendő, az iskolaépület egy részét oktatási intézményeknek bérbe adta.

Így költözött be a Budapesti Római Katolikus Négyévfolyamú Zichy-Pallavicini Edina Orgrófno Felso Kereskedelmi Leányiskola, évi 20 aranykorona bért fizetve. Az iskola fenntartója, alapítója a Katolikus Tisztviselőnők és Női Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége volt. Első otthonukul az Angolkisasszonyok Váci utcai Intézete szolgált, majd a városligeti Szent Szív Zárdából költöztek a Lónyay utcába. Az 1936/37-es tanévben az iskolához kapcsolódóan leányinternátust is működtettek a Lónyay u. 6.sz. épületben. 1945-ig iskolánkban tanítottak, majd 1945 augusztusában, mivel a fováros nem hosszabbította meg a bérleti szerződést, az Irinyi utca 3.szám alatti Angolkisasszonyok Intézetébe költöztek, ahol 1949-ig működött az intézmény.

A harmincas évek közepétől más iskola nyomai is megtalálhatóak a Lónyay utcai elemi iskola épületében, a Kritsfalussy István dr. vezette Budapesti Szállodások és vendéglősök tanonciskolája is helyett kapott az épületben 1942-ig, amikor is a IV.ker. Cukor u. 6.szám alá költöztek.

1938/39 és 1940/41 között az elemi iskolát Virág Mihály vezette, s neki jutott az a feladat, hogy az iskola bezárását végrehajtsa. Mivel az erre vonatkozó levéltári anyagok már megsemmisültek, csak feltételezhetjük, hogy a tanulólétszám csökkenése miatt az 1940. XX. tc. értelmében a főváros nem látta szükségesnek, hogy az iskolát 8 osztályossá fejlesszék tovább, s a bezárása mellett döntöttek.

Az elemi iskola megszűnésével felszabaduló helységekbe újabb iskola: fűzőkészítő és nőiszabó-szakirányú iparostanonc iskola költözött illetve jött létre két leány iparitanonc-iskola összevonása révén és működött 1945-ig az épületben.

A II. világháború alatt többször fenyegette az iskolákat az épületből való kitelepítés veszélye, de csak 1944. december 15-én kapták meg az utasítást az iskolaépület elhagyására 48 órán belül, mivel hadicélokra kívánták igénybe venni. Mindkét iskola számára a főváros jelölte ki az új iskolákat, ahova költözhettek. A felszerelések nagy része pedig a Gyáli úti raktárakba kerültek.