Trebisacce (Italy)

TREBISACCE (2012.11.25. – 2012.12.01.)


The English reports about the project:

Nagy Miklós Roland

What have I learned?
At first, I thought I will learn only the couple basic words in the participating European languages, but after a couple day, I realised that we gained much more than that. We gained experience, we presented our Culture and School and our ordinary life in our country to the other student and they presented their too. We made new friendships which will be strong enough to arrange new meetings anywhere in Europe but not within the project.
I’m more open to the world after these days, I feel more comfortable if I speak with a foreigner.

What was good?
Everyone was nice and kind, the places we visited were unique and beautiful. The programs were fascinating and exciting.

What was bad?
The travel was long and exhausting and sometimes the programs/events were a little bit incoordinated but we were flexible to these problems.

What should be changed for the next meeting?
The programs should be more cordinated and the time spent with sightseeing could be a little bit more.

Petra Szudi

What have I learned?
At first, I thought I will learn only the couple basic words in the participating European languages, but after a couple day, I realised that we gained much more than that. We gained experience, we presented our Culture and School and our ordinary life in our country to the other student and they presented their too. We made new friendships which will be strong enough to arrange new meetings anywhere in Europe but not within the project. I’m more open to the world after these days, I feel more comfortable if I speak with a foreigner. What was good? Everyone was nice and kind, the places we visited were unique and beautiful. The programs were fascinating and exciting. What was bad? The travel was long and exhausting and sometimes the programs/events were a little bit incoordinated but we were flexible to these problems. What should be changed for the next meeting? The programs should be more cordinated and the time spent with sightseeing could be a little bit more.

Lilian Gulácsi

It snowing on Romania but, I still hear the waves breaking on the stony shore of Trebisacce and I really can see the sunlight playing on these happy faces that I met for the first time there, on the beach! I was very excited because I had no idea how I would understand with each other but, the first day I realized that I will have the most interesting week of my life. I appreciated that concert with Italian folk music! The band was very good! It was a great experience to meet so different people and trying to become friends! Miss you!

Klikkelj a képre, hogy betöltsd a galériát!

Presentacions in Trebisacce:

 Multilingual food glossary

During the first meeting, students from each country presented a folk song that was related to food – as the host school was a catering school. In our case this was HULL A SZILVA and Petra Szudi with the help of other Comenius team members in Hungary created a spectacular and informative PREZI presentation on plums. The eye-catching presentation also included the lyrics translated into English by Roland Miklós Nagy. Roland sang the song (in Hungarian) while he and Petra were dancing.

It was interesting to listen the other performances, for example the students from Catalonia explained the lyrics of the La Masovera song and showed a video how 50 (!) kids were dancing to the song on the school yard.

Also, the Polish song was about shopping for different food items, almost like Én elmentem a vásárba fél pénzzel (I went to the market with half a penny).

The following day the students filled in a multilingual food grid with the words meaning the food items involved in the songs. They asked the words in the other languages from the other students. It was a fun activity that involved all students, talking and laughing.


Magyar beszámolók a projektről

Meszéna Éva – Tanári beszámoló

2012. nov.25. és dec.1-e között Trebisacce-ben jártunk az angol nyelvű Comenius program keretében. Trebisacce Dél-Olaszországban,  az olasz „csizma” talpán található kisváros, ahol novemberben is csodálatos idő volt.
Kétéves zenei témájú projektünkben hét ország vesz részt és ez volt az első munkatalálkozónk. Ennek megfelelően a cél egyrészt egymás megismerése, másrészt a közös munka elkezdése volt.  Iskolánkat Szudi Petra és Gulácsi Lili (10.b), valamint Nagy Miklós Roland képviselte, a többi iskolából 2-6 diák érkezett. A diákok fogadó családoknál élvezhették az olasz vendégszeretetet.
Hétfőn a diákcsapatok előadták az országukat, régiójukat és iskolájukat bemutató prezentációkat. Ez nálunk igazi csapatmunkában készült itthon a többi Comeniusos diákkal együtt és remekül sikerült a bemutató. A többieké is érdekes volt és megismertük egy kicsit partnereink (Lengyelország, Törökország, Románia, Spanyolország, Görögország és Olaszország)  kultúráját. A fogadó iskola egy vendéglátóipari szakközépiskola, és a diákok este hihetetlenül gyönyörű és finom lakomával láttak minket vendégül.  A keddi kirándulás során eljutottunk Bisignanoba, ami hangszerkészítéséről híres.
Itt a városházán felcsendült a hét partnerország himnusza – megható volt hallgatni. Este népzenei előadás volt, a diákok zenekara és énekesei, táncosai léptek fel – a fergeteges hangulatban a végén majd mindenki táncra perdült. Szerdán megint az ételeken volt a hangsúly: ételes dalt kellett minden országnak bemutatni. A Hull a szilvát éneklő és táncoló magyar csapat megint nagy tapsot kapott!
Örömmel fogatuk Táskai Andrea tanárnővel a gratulációkat Másnap különböző ételek nevét tanulták egymástól a különböző országok képviselői. A projekt logójának szavazatok alapján Roland logóját választották, ez ezután mind a hét ország projektjének honlapján ott lesz.
Természetesen rengeteg barátkozás, beszélgetés (vagy próbálkozás), zene-tánc tette felejthetetlenné ezt a találkozót a sokféle helyről érkezett diákokkal és tanárokkal. Megcsodálhattuk a mandarin és olíva ligeteket és gyönyörködhettünk a tengerben.

Nagy Miklós Roland

Elképesztően sok tapasztalatot, kis olasz nyelvtant és természetesen sok barátot is szereztem ez alatt a csodálatos 1 hét alatt Dél-Olaszország egyik legszebb kisvároskájában, Trebisacce-ban.
Az emberek kedvesek voltak és befogadóak, eleinte kicsit kívülállónak éreztem magam, de gyorsan bele tudtam olvadni az olasz társaságokba és sikerült asszimilálnom egy kis nyelvtudást, helyi szokásokat. Színes társaságok alakultak, könnyen ment a barátkozás bármilyen stílusú és nemzetiségű diákról legyen szó. A helyiek bedobtak apait-anyait, hogy a kis város ne tűnjön olyan kicsinek, elképesztően jó és nagyszabású rendezvényeket alakítottak ki nekünk, ahol persze néha elő fordultak kisebb szervezési problémák, de ez elhanyagolható volt. A logóversenyt megnyertük az általam tervezett logóval, a prezentációink tetszetősek voltak a project-ben részt vevők számára, így sikeresnek könyvelhetem el az utazást, sikerült belevinni egy kis csipetnyi magyart mindenkinek az életébe, de mi is kaptunk sok mindent a többiektől. Legyen az pár idegen szó, élmény, esetleg tárgy, a lényeg az, hogy ténylegesen barátok lettünk és a búcsúzás fájóbb volt mint előre gondoltam. Utolsó integetések és “Ciao”-k keserűségét egyedül az a gondolat enyhítette, hogy az itt kötött erős barátságok biztos vagyok benne, hogy kitartanak és akár a következő nyár egy hetét is el tudnám itt képzelni.

Szudi Petra

Emlékek Olaszországból
Milyen volt Olaszország? –  hangzik el mostanság sokszor. Nagyon nehéz megválaszolni anélkül, hogy egy  egész  napon  át  ne  ecsetelném  az  élményeket.  Mégis  megpróbálom  a  lehetetlent:  életem legszebb hetét tudhatom magam mögött. Elképesztő utazásban volt részem; ülhettem repülőn, isteni ételeket   ehettem,   világot   láttam,   tengerben   úszhattam,   megismerkedhettem   más   nyelvekkel, kultúrákkal …  mindez mégis  eltörpül  amellett,  hogy milyen  emberekkel volt  szerencsém  találkozni.
Hihetetlen barátságokat kötöttem, amelyek remélem, életem végéig megmaradnak. A  legelső  nap  nagyon  izgultam  a   epülés  miatt.  Életem  legelső  repülőútja  kalandokkal  teli  volt .   A bőröndök  számát  nem  tisztáztuk,  de  utána  megoldottuk.  Mikor  megérkeztünk,  várt  ránk  az  első kiadós olasz ebéd. Utána mindenki megismerkedett a fogadó családdal. Másnap reggel találkoztunk az iskola tanulóival és a más országokból jött tanulókkal is. Mindenki rögtön megtalálta a társaságát, onnantól  már  nem  volt  gond,  jól  éreztük  magunkat  együtt  minden  programnál.  Végignéztük  a bemutatkozó  prezentációkat,  kirándulni  mentünk  egy  másik  városba,  minden  résztvevő  ország népzenéjével megismerkedtünk. A kedvenc programom a két koncert volt, az olasz zene – és nyelv – rögtön ámulatba  ejtett  és beleszerettem.  Elmentünk  együtt  pizzázni,  együtt  táncoltunk, csodálatos volt.  Meglátogattuk az Amarelli csokigyárat és egy sajtgyárat is. Volt lehetőségünk vásárolni is egy-két órában. Sokat röplabdáztunk, azt kifejezetten élveztem.
Ha rövid beszámolót kell írnom, minimum ennyit tudok írni. Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget és az emlékeket.

Gulácsi Lilian

November 25-én, vasárnap indultunk. Reggel indult a gép, akkor mikor én még csak felébredek.
Nagyjából minden rendben ment. Én szerencsére ablak mellé kaptam jegyet. Gyönyörű volt, mikor felszálltunk, még láthattuk a napfelkeltét, varázslatos volt. A légikisérők mind nagyon kedvesek voltak. Szépen, bár egy kicsit zökkenősen leértünk a földre. Bariban már jóval melegebb volt, kb. őszies idő volt. A reptér előtt már várt ránk az, aki elvisz minket Trebisacce-ba.
Trebisacce-ben egy hotelhez mentünk, ahol már várt ránk a koordinátor tanár, Teresa és egy család. A tanulót, aki befogadott arra a hétre Stellanak hívták, és a családja is nagyon kedves volt. Sajnos engem az út eléggé megviselt, ezért korán lefeküdtem és másnap egész nap az ágyat nyomtam. De este már jobban voltam és elmentem az esti programra. Elmentünk egy oliva múzeumba, azután jött a vacsi, amit az ottani iskola diákjai csináltak. Kedden elmentünk Bisignanoba, ahol végigültünk egy unalmas előadást, beszédet, de Teresa lefordította angolra. Azután elmentünk egy hangszerkészítő műhelybe. Mikor visszaértünk az iskolához már sötét volt. Aznap este egy helyi zenekar adott koncertet az iskolában. Nagyon jó volt a hangulat, többen is táncoltak.
Szerdán reggel főzés lett volna a program, ami nem csak hogy késett, de én nem is főztem. Később a színházban a tegnapi zenekar tartott megint koncertet. Ezen én is táncoltam egy kicsit. Az ebéd az volt, amit délelőtt főztünk. Este  más országok diákjai tartottak zenei beszámolót.  Petra,  Roland és még én is sokat táncoltunk. Csütörtökön elmentünk egy mozzarella gyárba, a Bufavella gyárba. Utána elmentünk az Amarelli gyárba, ahol medvecukorkát és likőrt csinálnak. A gyárban elég büdös volt. A gyár után elmentünk az Amarelli múzeumba.
Csütörtök este elmentem a családdal és a család barátaival egy ottani étterembe, ahol  Stella mamájának a szülinapját ünnepeltük. Az előétel sültkrumpli volt, a főétel pizza, ami nagyon finom volt. A desszert, amit csak egy kicsit kóstoltam meg nutellás pizza volt. Szombaton reggel indultunk és délután értünk haza. Az út elég hosszú és fárasztó volt. A repülőtéren már várt ránk a családunk.
Én nagyon jól éreztem magam ezen az olaszországi úton, és mivel én még nem repültem, az is elég izgalmas volt. Sok barátot szereztem és tanultam is szavakat más nyelveken. A legrosszabb az volt, amikor el kellett búcsúzni a többiektől, a várostól és Olaszországtól.